Sín-Pathos

Lelkem, akár a vonatablak közi
árnyék földi vetülete,
hogy a maga mozdulatlanságában
riadt táncát lejti
a fagyos télesti talajrögök által
diktált lüktetésre.
Konstans létem meghatározói
az előttem s mögöttem álló
lidérc kabinfények halovány rajzolati,
s mit e kabinok rejthetnek
tán nem ismerem, fájó
bizonyság, mit fényük létfenntartó
szerepe felől érzek.
De mi az a változó, mi lehet az, ami
letisztult árnyam keser békéjének
haláltánc-ritmusát ily' önkénnyel méri?
Mi az, mi földhözragadtságom
egy hőn szadista műkedvelő
attitűdjével tudja s érti;
dombjai, görcsei, eltévedt fűcsomói
árnyam alatt olykor felemelő,
mérnökien elhelyezett rámpák az úton,
olykor feneketlen gödrei, árkai
mint megannyi felszentelt léleknyelő,
részeim a földmagig tépik, cibálják
minden lépten-nyomon.
Utazom, s minden milliméter
újra-újrateremt, mígnem
a peronszéli, kókadt lámpaburák
fénye majd átölel szelíden,
s hajdani árnyam emlékére
sárga koszorút fon.

2017.01.11-19.

Nagy Attila

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Attila

Tovább a kategóriában: « Szonett szombatunkhoz '80-as blues »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned