Szonett szombatunkhoz

Ma délután Debrecen narancs alkonya 
rávetette ölelő, fenséges fényét
az édes szerelemre, amelynek ízét
úgy éhezem kettőnk szürkülete óta.

Most azonban megtöltötte újra azt a
bordáim közt lakozó vákuumot a lét,
s oly mérhetetlen boldogság feszíti szét,
hogy majd beleroppan összes gyenge csontja.

Köszönöm hát neked ezt az egy nap csodát,
mit péntek este még oly félve fogadtam,
aztán kezeidből kitépve vettem át.

Most újra nélküled, egyedül maradtam,
s napsugaraid -  ajándékod masniját,
szerelmünk zálogát - szívemre aggattam.

2015.11.01.

Nagy Attila

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Attila

Tovább a kategóriában: « kiút gond nélkül Sín-Pathos »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned