Utolsó varázslat

a történet egykor azonos volt a tájjal
(ma egyik a másik így mindkettő hiány)
fényszikével fölfeszített titkokba láttam
pálcámtól táncolt a hegy s vihart szólt a szám

tenger és part egyszerre volt szülőhazám
két kezem IGEN és NEM s ha az égre tártam
a pirkadat vöröslő márványkarzatán
egyesült s fölolvadt az angyalok dalában

ezer nyelven soroltam vajákos igéket
ha bólintottam az Idő megállt s a Tér
koponyám körül mint izzó körhintaszékek

keringett és minden torz tömpe csorba szép lett
de pálcám eltört bűbája semmit nem ér
minden valós sebezhető meghalt a fény

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Szobrok Szavakból ácsolt etetők »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned