Vannak páran

Égen a Hold: fehér lámpa.
Hajnali szél kúszik számba,
És ott suttog énhelyettem:
„Milyen jó, hogy megszülettem!
Milyen jó, hogy vannak páran,
Kik vaksötét éjszakában
Nem engedik lelkem végleg
Prédául a sötétségnek,
A nagy éjbe örök túsznak.
Ha fulladnék partra húznak,
S velem égnek, hogyha égek,
Segítőek, tiszták, szépek.”
Nekik adom hát a vérem,
S köszönetképp az ígérem:
Szomorúan, boldogabban,
Térdig járunk majd a Napban!

Csikai Gábor

1981. február 15-én születtem Csornán az ottani kórházban, de mindig is Kónyban éltem. A helyi általános iskola után a győri Révai Miklós Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán diplomáztam. Jelenleg Kónyban, az IKSZT Faluházban dolgozom, és szabadidőmben nem meglepő módon írok. Első könyvem 2013-ban jelent meg, melyet azóta már 14 követett, versek, mesék, regény stb. Írásaim rendszeresen megjelennek a helyi lapban valamint különböző internetes oldalakon, verseim pedig már négyszer szerepeltek a  József Attila Vers-Dal Fesztiválon, valamint publikáltam a Kisalföldben és A Hetedik irodalmi folyóiratban. Költeményeimet megzenésítve játssza Lukács István, Kilián Imre és az Ősforrás, K-Ember zenekar valamint a Verskoncert zenekar, akiknek Valami szép című lemezén négy versem is szerepel. És ez még korántsem az út vége.

Tovább a kategóriában: « Száll a pára Már mindent értek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned