Száll a pára

száll a pára
halványodnak a túlsó partok
lebegnek a sirályok
a víz szőlőlevélszínű fodrain felfehérlik a lábad

megérintlek
mint gordonkát a vonó
feledem hajszálaim hulltát
és minden időt
mely horgonyt vetett közénk
miként a párhuzamosaival összeszorító ágyakat

csak benned létezem

merítem mélységeim hálóját érted
hogy el ne fogyhass a feljövő Hold alatt
mezítelenségünkre mikor ruhát ölt a part

Utoljára frissítve:2018. október 22., hétfő 12:18
Büki Attila

Büki Attila (1948) Szombathelyen született, felnevelő otthonának Büköt vallja. Költő, író, festőművész. Sopronban a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán népművelő és könyvtáros diplomát szerzett, majd közigazgatási, képzőművészeti és sajtótanulmányokat folytatott. Különböző közművelődési munkakörökben dolgozott Hegyfalun, Kapuváron, Győrben, Budakeszin, Budapesten és Ócsán, majd szerkesztőségekben. A Magyarok (irodalmi folyóirat) szerkesztője, a Magyarország ( hetilap) főmunkatársa, a Heti Újság vezető szerkesztője, a Nép-Barát (hetilap) és a Duna-part (irodalmi, kulturális és tudományos folyóirat) főszerkesztője. Több mint húsz könyve jelent meg, legutóbb a Versmozaik, Századok lépcsőin, Csavarvonal. Költeményei hazai és külföldi irodalmi folyóiratokban továbbá közel félszáz hazai antológiában is megjelentek. Az utóbbi években elsősorban akvarelljeiből rendeztek kiállítást külföldön és Magyarországon. Találóan írta róla egyik méltatója: „... fontos nemzeti és európai tradíciókat egyaránt vállal. Művészetében esztétikai igénnyel fogalmazódik meg jelenkorunk számos gondja mellett a reményhit, a súlyos kétségek ellen feszülő bizalom és a humánumot óvó szeretet."
(Kiss Adél)

Tovább a kategóriában: « Zsána Vannak páran »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned