Zsána

testét kinyitotta
hogy kedvese lelke belefúródjon örökre
egy test legyen a két lélek
fénylett ágya mint folyó
széttárt lábainál a part
minden porcikáján átlüktetett az orgazmus
mely úgy tört föl
hogy emlékezetéből mindent elsöpört
szinte repült
megsemmisült és újjászületett
táncoló térdén ágyékán
mind hevesebben kergetőztek a csillag-gyöngyök
mint karámból szökő kanca szívta a levegőt
beleremegett a képbe minden érő gyümölcs
az ablakban a muskátli
fuvalattal simogattatta szirmait
s virághangja elszállt a holdig
Zsána szabadon lebegett
izgatóan az öröklött képességben
melegség áramlott testén
mint vitorlán szikrázó napfény
remegett teste és lelke hangjában az ezüstös fény
arca áttüzesedett a szerelem megszépítő érzékenységével
és szállt örömével
kedvese karjából a legbensőbb időig

Utoljára frissítve:2019. január 02., szerda 14:29
Büki Attila

Büki Attila (1948) Szombathelyen született, felnevelő otthonának Büköt vallja. Költő, író, festőművész. Sopronban a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán népművelő és könyvtáros diplomát szerzett, majd közigazgatási, képzőművészeti és sajtótanulmányokat folytatott. Különböző közművelődési munkakörökben dolgozott Hegyfalun, Kapuváron, Győrben, Budakeszin, Budapesten és Ócsán, majd szerkesztőségekben. A Magyarok (irodalmi folyóirat) szerkesztője, a Magyarország ( hetilap) főmunkatársa, a Heti Újság vezető szerkesztője, a Nép-Barát (hetilap) és a Duna-part (irodalmi, kulturális és tudományos folyóirat) főszerkesztője. Több mint húsz könyve jelent meg, legutóbb a Versmozaik, Századok lépcsőin, Csavarvonal. Költeményei hazai és külföldi irodalmi folyóiratokban továbbá közel félszáz hazai antológiában is megjelentek. Az utóbbi években elsősorban akvarelljeiből rendeztek kiállítást külföldön és Magyarországon. Találóan írta róla egyik méltatója: „... fontos nemzeti és európai tradíciókat egyaránt vállal. Művészetében esztétikai igénnyel fogalmazódik meg jelenkorunk számos gondja mellett a reményhit, a súlyos kétségek ellen feszülő bizalom és a humánumot óvó szeretet."
(Kiss Adél)

Tovább a kategóriában: « Hazafelé Száll a pára »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned