Elég(ia)


Nagy szavak? Nincsenek. Kicsik sem.
Az igazi gyász mély. Leginkább hallgatag.
Csak kulcsok vannak, túl sok is, idegenné
lett ajtókhoz, s valami ősharag. Tárgya nincs,
nem oldja semmi. Csak kulcs. Az van. Meg ajtók,
amiken bemenni… ehh. És kín, és vigyor,
míg a szív szakad. No, meg új nap, mi alatt - mondják -
nincsen új már. Helyes. Ami volt - így marad.

Megszokom majd. Tudom. Megszokni semmi.
Érezni. Na. Az. Folyton keserűt nyelni,
és az a millió, őrjítő gondolat, hogy ugorj elé! Ki!
Le! Vágd fel! Nyeld le! Idd meg! Iktasd ki magadat…!
A jövőnek nincs képe immár, tehát én,
úgy tűnik, kép-telen vagyok. Tavasz,
meg ibolyák, meg színesre lobbant párok… jajj…
Ti! Élők! Hagyjatok… Hagyjatok!

Utoljára frissítve:2018. október 22., hétfő 12:16
Aimee Saig

Aimee Saig vagyok, szudáni-magyar félvér. A származásom ellenére a magyar nyelvet csak 11 éves korom körül volt szerencsém megtanulni. Azóta viszontszeretjük egymást, és a 12 éves koromban írt első verseményem óta ezen a nyelven mesélek magamnak.

2008-ig csak a fióknak írtam, de akkor úgy hozta a sors, hogy valaki megmutatta nekem az akkori Amatőr Művészek Fóruma nevű honlapot. Ott osztottam meg először írásaimat, majd onnan meghívásokat kaptam más irodalmi oldalakra is. Ezeknek és a – részben tanulási, részben inspirálódási célzattal olvasott verseknek köszönhetően folyamatosan fejlődöm, egyszerűsödöm, s találok mind biztosabban rá a saját hangomra, legfőképpen szabadversek formájában. Az általam nagyon nagyra tartott Kőhalmi Ildikó finom útmutatásai hatására igyekszem a nyelv, a szavak saját csiszoltságát, erejét kihasználva, hétköznapi szókészlettel alkotni.

Bár saját kötettel mindezidáig nem rendelkezem, számos antologíába kértek tőlem írásokat.

Jó ideig szerkesztője és a versműhely-rovat felelőse voltam az azóta már sajnálatosan megszűnt KUPÉ nevű, pécsi székhelyű irodalmi is művészeti folyoiratnak, amely online és nyomtatott változatban is működött/megjelent. Ugyanitt kreatívként is működtem a háttérben, kortárs színdarabok összeállításában, irodalmi estek, találkozók szervezésében segédkeztem.

Az idén márciusban lezajlott tulajdonosváltás óta a régi-új Amatőr Művészek Fóruma (rövid ideig Pieris) irodalmi és művészeti portálnak vagyok a nagyokat álmodó főszerkesztő helyettese.

2012 óta Londonban élek, s mostanában egyre gyakrabban kóstolok bele a műfordításba is, hogy az általam itt megismert remek költők műveit is megismerhessék a magyar irodalomkedvelők.

Legfrissebbek a szerzőtől: Aimee Saig

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned