Nem veszek levegőt…

Nem veszek levegőt,
hátha eltűnök, vagy
leszek, mint azelőtt:
befoglaló forma,
őszinte jelenlét.
Egy darab kavics, vagy
önjáró jelenség –
s nem szégyen tornya.
Mind élünk! – boldogság
vág végig, mint zápor.
Van még, ami végigvág
rajtam, s ez a szégyen, hogy
itt állok vigyázzban,
félig megfulladva –
próbálok vigyázva
nem megőrülni, vagy
legalább csendben - - -

Hirschler Szorina

Hirschler Szorina vagyok. Eredetileg - még az érettségi után - dekoratőrnek tanultam, majd ingatlanügynöknek, majd szobrásznak. Most kikötöttem a logisztikánál és a repülésbiztonságnál, mellette verseket és dalokat írok, rajzolok, nagyon ritkán festek, még ritkábban szobrok.

Régebben az intuitív, minimális utómunkát igénylő „automata költészet” ment jobban, ma is hasonló az alapműködésem, de többet dolgozom (egyáltalán: dolgozom) egy-egy anyagon, amíg kész lesz. Sokszor énekelve írtam régebben, ez ma is meglátszik a szövegeken, bár megint kezdek visszatérni a „kántálhatatlan” szabadverses formákhoz.

Az utóbbi időben csak saját hobbioldalakon (minimális aktivitású, azóta már megszűnt blog, kicsit aktívabb tumblr oldal) publikáltam egy-egy verset, most nagy váltás ez a komoly szakmai közeg, és megtisztelő, hogy itt lehetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Hirschler Szorina

Tovább a kategóriában: « Zizegő Nyugalom Vodka lemon »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned