Zizegő nyugalom…
(Birkanyáj)

Zizegő nyugalom,
ott állok a közepén,
megmozdulni nem merek,
igaz, nem is akarok.
Élő felhő, ezer szem,
visszanéz az életem,
élő felhő, ezer szem,
visszanéz az életem,
Zizegő nyugalom,
tériszonyom otthonos –
itt virágzik valami,
érezni az illatát –
ezer tüske, száz virág,
tiszta szemmel nézek rád.
Ezer tüske, száz virág,
tiszta szemmel nézek rád.

Hirschler Szorina

Hirschler Szorina vagyok. Eredetileg - még az érettségi után - dekoratőrnek tanultam, majd ingatlanügynöknek, majd szobrásznak. Most kikötöttem a logisztikánál és a repülésbiztonságnál, mellette verseket és dalokat írok, rajzolok, nagyon ritkán festek, még ritkábban szobrok.

Régebben az intuitív, minimális utómunkát igénylő „automata költészet” ment jobban, ma is hasonló az alapműködésem, de többet dolgozom (egyáltalán: dolgozom) egy-egy anyagon, amíg kész lesz. Sokszor énekelve írtam régebben, ez ma is meglátszik a szövegeken, bár megint kezdek visszatérni a „kántálhatatlan” szabadverses formákhoz.

Az utóbbi időben csak saját hobbioldalakon (minimális aktivitású, azóta már megszűnt blog, kicsit aktívabb tumblr oldal) publikáltam egy-egy verset, most nagy váltás ez a komoly szakmai közeg, és megtisztelő, hogy itt lehetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Hirschler Szorina

Tovább a kategóriában: « Univerzum Nem veszek levegőt »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned