Univerzum


Az ember lassú tűz
ki jéghideg párát lehel
örökké megfejtendő
titokzatos jel

a kozmikus rend
üres csarnokában
hol csillagok hullnak
és bolygók szalutálnak

hol mindennek mindenhol
valami jelentése van
az ember meg átutazó
ki rohan rohan rohan

és soha nem látott célok
mágikus üldözője
ki meghalni fél és
mégis meghalna érte

szeretem az embert
örök titok és küszködés
és lángok martalékába
néha a szeretete vész

én akkor is szeretem
csillagok ostromolják szemét
ruhája azúros csillogás
és önmaga ködök
homályába vész

nem számít milyen
benne világok keringnek
a köröskörül pulzáló
örök végtelennek

Sánta Zsolt

                                                 Rövid önéletrajz

        Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.

    Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.

      Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.

Tovább a kategóriában: « Éj szele moccan Zizegő Nyugalom »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned