ARC, POETICA

Nos, nő vagyok – mit érdekelne
engem a nőiség maga?
Nem volna szép, ha méhét tömjénezné
a mennybolt hajnal-csillaga.

A létem forrás – fürödj meg abban!
A nyugalom, a remegés
vagyunk egymást ölelő dalban;
csend –szavam: okos csevegés.

Lilithek… Évák… mi gondom ezekkel?
Míg foszló húsukból telik
ős dogmát vagy cool trendet szítva
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek a sorsom mocskán.
A lét-peremig és még tovább!
Szabad ésszel – ha szívem úgy diktálta -
csak játszottam a szolga ostobát.

Etess, itass, ölelgess, altass!
A Mindenség te légy magad!
Szisszenés sem hagyta el soha szádat –
Magad láthattad csak hatalmadat.

Kincs - alku: én az leszek, boldog!
A gúnyos mosoly meg nem aláz.
Akkor is a lelkemet kínálom,
ha elönti testemet a láz.

Én mondom: nő vagyok, de ember.
Konok, szelíd, szertelen.
Holtig kísér két hű szülőm szemmel:
a szellem és a szerelem.

Pápay Eszter

Vácott születtem, 1967-ben, Szent Mihály napján. A keresztségben az Eszter nevet kaptam, amitől tízéves koromig ösztönösen szabadulni szerettem volna. Ma már értem miért és azt is, mi értelme mégis annak lenni, aminek és akinek az ember született. Gyerekként nagy hatást gyakorolt rám az extrém mennyiségben elolvasott mese, Attila véres szárszói inge és a felismerés, miszerint nem mindenki látja értelmét a hangyák etetésének. Korán kezdtem írni, s az elmúlt évtizedek alatt sokféle formában műveltem ezt a dolgot: írtam riportot, publicisztikát, forgatókönyvet, dalszöveget, bohózatot, miegymást. A művészetekhez való vonzódásom az egyik legmeghatározóbb tényező az életemben; a szavakkal való alkotáson túl a zene és a képi kifejezés különösen közel áll hozzám. Szemlélődő és kutató természetem elsősorban az emberi lélek rezdüléseire kíváncsi . Ez foglalkoztatott illetve foglalkoztat pedagógusként, újságíróként, szerkesztő-riporterként, költőként és mintegy másfél évtizeddel ezelőtt ezért indultam hivatás szintjén is a pszichológia irányába. Írói feladataim mellett alternatív terápiákkal, elsősorban művészetterápiával foglalkozom. Azon barátaim és kollégáim akik igazán ismernek, a világ egyik legrealisztikusabb misztikusaként gondolnak rám. Akik nem ismernek, - nos, azok számára is van még esély.

Megjelent köteteim:        

                                           A gyógyszer neve: megbocsátás ( lélekpatika ) 2010

                                          A magányos dervis tánca   (egyperces lélekmesék, novelláskötet ), 2014

                                          Ahogy tőlünk telt (interjúkötet, társszerzőként),   2015  

                                          A tükör ott benned ( verseskötet ) , 2016

                                                                    (ennek része a „Szélpalota” című gyermekversciklus, 2006-ból)

Önálló kiállítás: „Nézzétek a mezők liliomait”, 2003

Legfrissebbek a szerzőtől: Pápay Eszter

Tovább a kategóriában: « Talán nem az Csönd voltam »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned