Csapda-dal 1.

Rossz kérdések potyognak zsebemből,
felszedni se, kidobni se győzöm
Észrevétlen ragadnak cipőmőn
Tűsarkaim hegyére felfűzöm.

Ringó csípőm azt hiszi, őt nézed
pedig azt, hogy kérdésekben lépek.
Nincs rossz válasz, rosszak a kérdések,
ne bánd, ha hirtelen visszanézek.

Pont az lettem neked, amire nem vártál.
Egyikünk közelít, másikunk meg hátrál
így tangózunk együtt, már térdig kérdésben,
miért fáj megkapnom, mire vágytam régen.

Nagy Idu

Mit tartunk fontosnak magunkról elmondani? És mit tartunk fontosnak elhallgatni? Mostanában egyre erősebb a gyanúm, hogy csak tükörként használjuk egymást, mi emberek. Mindenki csak annyiban érdekes számunkra, amennyiben megérint, amennyi információt rólunk hordoz. Mutogathatom én a gyengeségeim, az erősségeim, az érdeklődésem, a félelmeim, az ízlésem, az érzékeny pontjaim, a törekvéseim, szóval úgy egyben az én valóságom, aminek része az is, mi az, ami sosem lesz a valóságom, mert idegen tőlem, és sosem lesz a valóságom, bár törekszem rá. Ha meg akarom mutatni magam, tudom, hogy minden szándékom, őszinteségem ellenére is csak: „Ki minek gondol, az vagyok annak…”(W.S.)
Érdekel az irodalom, kicsi korom óta imádok olvasni, és magam is írok, inkább verseket, pusztán terápiás céllal, egyszerűen ha jönnek a sorok, le kell írnom őket.

Három lánygyermek, hivatalnoklét, Pécs-Szentlőrinc-Hőgyész.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Idu

Tovább a kategóriában: « A tükör előtt Csapda-dal 2. »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned