Logo
Nyomtatás

Csendet kiáltok

Csendet kiáltok.
Volt bárányaim farkasvért isznak.
Dobott barátok:
tört pillérei egy szakadt hídnak.
Nem tudom kik ők,
pedig nevüket tudtam betéve.
Kóbor temetők.
Virágtalan gyász: szívem betépve.
Gőg koszorúval
ma megkoronáz az „én az isten”.
Zörög a kulccsal.
Lakatot keres, nyit a bilincsen
a rút szolgáló,
a piszkos munkát elvégző önvád.
Be nem takaró
ócska takaró mozdít még hozzád,
múltam szerelme.
Fázom! Takarj be, vénülő jóság!
Nyitott szelence:
szellemként szökik a szent igazság.
Tüskés kételyek
bökdösik csupasz gondolat-talpam.
Nincs már széletek,
se mért hosszatok; Ő van alattam:
a kacér karma.
Megint úgy néz rám, mintha ebédre
engem akarna.
Nyomom be magam piszkos vérembe.
Csendet kiáltok.

Nagy Antal Róbert

NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely)
 
Gyenesdiáson tanít, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozik.
Versei eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Pannon Tükörben, a Palócföldben szerepeltek.
Egy kötete jelent meg 2018-ban Félidőben címmel.

Pedagógusként rendszeresen szervez irodalmi foglalkozásokat, író-olvasó találkozókat iskolája tanulóinak.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Antal Róbert

© A Hetedik, minden jog fenntartva.