Logo
Nyomtatás

Fehér és Fekete

Lassan úgy érzem, elfáradnak tagjaim.
Szivarfüstben úszó elhomályosultság:
álom nehezedik lekonyult fejemre,
mint egy kis virágra az éltető harmat.
Egy pillanat töredékéig így vagyok:
önmagamon csüngök háló és pók egyben.
Aztán felébredek, de bizonytalanság
ez a behatároltság. Egy emberöltő
csodás álmom, és talán nem a valóság.
Lecsöppenő harmat, riadt keresztes pók.
Elég volt belőled mostohatestvérem!
Izgató volt és lesz minden ismeretlen,
de elég volt ezerszer halált idézni!
Véres sakktábla voltam, lezárom múltam.
Újra megmozdulnak nagymester-kezeim.
A vödörben felhúzott remény-töredék:
elfogytak belőlem a szomjukat oltók.
Többé nem meríthet kutamból a halál.
Felrakosgatom szép sakkfiguráimat.
Feketék, fehérek, mert tarka az élet.
Gyönyörködöm bennük, többé nem harcolnak.
Nem sakkozik senki vad lelkem mezein.
Nem ugrasztja egymásnak senki sem őket.
Nem lesz vak figura-harc, szörnyű öldöklés,
örök, értelmetlen áldozat-háború.
S mint fehér a feketével nyugalma:
végigszántja lelkem az utolsó játszma.
Sakktáblám mozgatom ellenfélre várva.

Nagy Antal Róbert

NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely)
 
Gyenesdiáson tanít, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozik.
Versei eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Pannon Tükörben, a Palócföldben szerepeltek.
Egy kötete jelent meg 2018-ban Félidőben címmel.

Pedagógusként rendszeresen szervez irodalmi foglalkozásokat, író-olvasó találkozókat iskolája tanulóinak.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Antal Róbert

© A Hetedik, minden jog fenntartva.