MELLÉKHATÁS

Az Oroszlán havában mély az égbolt,
a talaj szikkadt rögök halmaza,
füvön fekszem, aránytalan testtel,
szájmozgásom fohász, hangtalan.
Bokán rúgott aszteroidákkal
ábrát rajzol felém jó barátom,
tompa gellert kap a hullócsillag,
agyagszagú bogarakkal játszom,
indaruhám belsejébe írlak.
Gubót sző a lüktető siketség,
zajjal dobálóznak életek,
hívnak, egyre hívnak - csak sietség,
mindhiába, másfelé megyek.
Mély az égbolt augusztus havában,
arca sötét, szeplős kémtükör,
nem hiszek kopott próféciákban,
ha az gyógyít, ki újra összetör.

/2017.04.03./

Paál Marcell Hesperus

Paál Marcell Hesperus

1972-es vagyok. Szeretem a 72-est. Bibliai szám. Egyensúlyban és (az én érdekemben) kordában tartott, iskolázott, jól nevelt gyermekkorban volt részem. Korrekt iskolák, buktatókon átívelő sikerek, egyetem, diploma. 1990-ben kezdtem el szóhalmazokat írni, felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett. Először – mi mást – szerelmeseket, majd másodszorra és sokadszorra is. Nagyjából 2000-ig tartott ez a szakasz, majd 12 évnyi csend. Közben munka, házasság, két páratlan gyermek, munka, kísértés, zavarodottság, hálátlanság, önbecsapás, bukás, menekülés, visszatérés Istenhez, vezeklés, újjászületés, szeretet, szerelem. Nincs kötetem. Terheim annál inkább… és hitem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Paál Marcell Hesperus

Tovább a kategóriában: « A soha érzés Hades (rondo) »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned