A SOHA ÉRZÉS

Alamizsnákra tördelt
honban születtem.
Távozásom csak
vágyott alkalom.
Visszhangként
kerengek, tompa
csöndben, ritmusát
magamra karcolom.

Hatalmak koldulnak
dísznyomort kezembe,
emléknehéz az életem,
ide, s tova körút.
Hontalan lépteket
rajzolok terekre,
szaggatott mintát,
szabadság alakút.

Van, aki ért,
ha félsenkikért
nyeldekelt dühöt
adok. Haragot
nevelek, másokkal
együtt, sápadtra
edzett indulatot.

Üresség lapoz bennünk,
az idő összezárul,
szakadó könyvgerincen
ujjaink foltok.

A sors épp félrebámul.

/2017.02.19./

Paál Marcell Hesperus

Paál Marcell Hesperus

1972-es vagyok. Szeretem a 72-est. Bibliai szám. Egyensúlyban és (az én érdekemben) kordában tartott, iskolázott, jól nevelt gyermekkorban volt részem. Korrekt iskolák, buktatókon átívelő sikerek, egyetem, diploma. 1990-ben kezdtem el szóhalmazokat írni, felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett. Először – mi mást – szerelmeseket, majd másodszorra és sokadszorra is. Nagyjából 2000-ig tartott ez a szakasz, majd 12 évnyi csend. Közben munka, házasság, két páratlan gyermek, munka, kísértés, zavarodottság, hálátlanság, önbecsapás, bukás, menekülés, visszatérés Istenhez, vezeklés, újjászületés, szeretet, szerelem. Nincs kötetem. Terheim annál inkább… és hitem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Paál Marcell Hesperus

Tovább a kategóriában: « Hideg Mellékhatás »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned