HIDEG

Ködmönt húz a hóka tél,
kívül-belül pára leng,
duruzsol a sarki szél,
hajnalban alkony dereng,

úttalan a megszokott,
ösvényt rejt a kósza köd,
fejre állt alakzatok,
minden szabály elszökött,

lelépett a sosemvolt,
eltervezett boldogság,
álcád az, ki megrabolt,
itt maradt a hű kórság,

teher lett az ifjú báj,
berozsdált a sorskerék,
forogna, de nem muszáj,
kezdeteket sír a vég.

/2016.12.19./

Paál Marcell Hesperus

Paál Marcell Hesperus

1972-es vagyok. Szeretem a 72-est. Bibliai szám. Egyensúlyban és (az én érdekemben) kordában tartott, iskolázott, jól nevelt gyermekkorban volt részem. Korrekt iskolák, buktatókon átívelő sikerek, egyetem, diploma. 1990-ben kezdtem el szóhalmazokat írni, felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett. Először – mi mást – szerelmeseket, majd másodszorra és sokadszorra is. Nagyjából 2000-ig tartott ez a szakasz, majd 12 évnyi csend. Közben munka, házasság, két páratlan gyermek, munka, kísértés, zavarodottság, hálátlanság, önbecsapás, bukás, menekülés, visszatérés Istenhez, vezeklés, újjászületés, szeretet, szerelem. Nincs kötetem. Terheim annál inkább… és hitem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Paál Marcell Hesperus

Tovább a kategóriában: « Visszakezdés A soha érzés »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned