VISSZAKEZDÉS

Már megtanultam halkan
továbbállni, a hajnali teendők
után, szépen hátrahagyni,
ami fontos, elveszni az öntelt,
méla ködben.
Rés nyílott az éjfél közepén,
még emlékszem, hogy betakart
a lencseszagú reggel,
és ismét összevesztem
önmagammal. Vitáztam
visszatérő ciklusokkal.

Talán ott aludtunk,
egy tiszta félszobában.
A neszeit most jobb
zsebembe raktam,
a polárfelsőm nyakában
egy hang van,
az első sóhajod;
kissé öntudatlan.

Utolért a gondozatlan
újév, és összefutottam
megint veled. A padlóról
a ropit felszeded,
magadra friss illatokat
vettél, elvetélt a kopott,
ócska éjfél, amit lezártam,
te újrakezdheted.
És apránkét megfojtod
a jó szerelmeket.

/2017.01.01./

Paál Marcell Hesperus

Paál Marcell Hesperus

1972-es vagyok. Szeretem a 72-est. Bibliai szám. Egyensúlyban és (az én érdekemben) kordában tartott, iskolázott, jól nevelt gyermekkorban volt részem. Korrekt iskolák, buktatókon átívelő sikerek, egyetem, diploma. 1990-ben kezdtem el szóhalmazokat írni, felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett. Először – mi mást – szerelmeseket, majd másodszorra és sokadszorra is. Nagyjából 2000-ig tartott ez a szakasz, majd 12 évnyi csend. Közben munka, házasság, két páratlan gyermek, munka, kísértés, zavarodottság, hálátlanság, önbecsapás, bukás, menekülés, visszatérés Istenhez, vezeklés, újjászületés, szeretet, szerelem. Nincs kötetem. Terheim annál inkább… és hitem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Paál Marcell Hesperus

Tovább a kategóriában: « Al-gA Hideg »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned