Árnyéktea

pókhálószeizmográf jelzi
lágy remegés fut át a tájon
keréknyomban szél gurul
hogy alvóbokrához eltaláljon

a kék virág körül nem kering
már méhek sárga hintaszéke
riadt harmatcsepp kapaszkodik
a csönd óvó anyakezébe

molyrágta égen Hold-likat
foltoz egy felhő s míg befutja
az éj árnyékteáiban fölolvad
tanyák szűken-mért kockacukra

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Zsák Szent Iván-éj »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned