Zsák

hiába tagadod
hiába csinálsz úgy
mintha röpülnél
szárnyaid helyén lapockák
körben kalitka
melyet minden este
egy fekete soklyukú
zsákkal letakarnak
és ha sikerül elaludnod
szárnyakról álmodsz
de fölébreszt a zuhanás
suhogása

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Tovább a kategóriában: « Verstörténés Árnyéktea »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned