a Beszélgetés


Mivel a fogócska nem sikerült a fákkal,
beszélgetni kezdtem a széllel,
felhővel, fűvel, levélfonákkal.
Kérdeznem sem kellett,
dőlt belőlük a tél, tavasz, esők, szivárvány.
Éppen egy vihar közepén tartott a szél,
amikor közbevágtam és elkezdtem én
mondani, hogy engem mi bánt, mi emel,
hogy minden sejtemben ott vannak velem
ők is, a szél, felhők, füvek, levelek,
hogy a szív eleven kő, a lapockák hegyek.
Folytattam volna, de este lett. A szél elaludt
és vele a többiek is. A táj. Kívül és belül.
Hallottam a kő lüktetését. Ismét egyedül.

Utoljára frissítve:2017. július 05., szerda 23:19
Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Királyfi Óda a nyárhoz »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned