EZIDŐBEN VONJUNK MÉRLEGET

Felkelt az új nap ablak négyszögében.
Kéne egy kert, idilli védelem
- mondom magamban még az ágyban -,
átlátni végig számított teren,
hol régi módra, egészvilágképpen
nézném képletként, égi számtan,
egy makrokozmosszá csodáltan
zárt végtelenben szelíd hódítással
diadalt érni üdén, nargilés
beszéddel, amelynek a jele és
hatalma harc nélkül ég-földi, rám vall,
megsegít hűsen boldogságfal.
Édenzöld lombfüzérből,
mialatt az idő körben ragyog,
akár számjel - azúregészből,
úgy érkezzék a szó - vagyok!

Embert pulzáló géphang.
Már kinn, a városban, vak nyomulás
préselt levegőtlen közegben
a legaljasabb taposás,
Nem értelem. Zsigertank.
Hol a szellem a fegyelemben?
Ha ma megjelenne Isten Fia, (felebben
a lét), Őt szélhámosnak tartanák.
Nem akarja, hogy megváltsák - falánk
az ember, belesüpped megszokásba, s ebben
pilinkél picinyég. Magától szeppen,
azután orvul gyilkol - képernyő az ég -,
az összetartás alapja a kudarc.
Szétkatyvaszolt a név,
elmosódott és szétmálott az arc,
bosszú tart egybe, nem a szeretet a rév.

Felsuvadt a nap, de nem lehetek
fényesebb-szemű, hát bazsalgok.
Mit tegyek? Álljak félre? Öljek?
Feküdjek, mint a holt vizek? Kitartok.
Mindegy. Minden út lezárva. Tömött telek.
Csollák gondolatból ömölhet,
vak tettből hogy születne szó - öröknek?
Világtalan. Tágultt pupilla.
Vakító szemfehérje.
Űrbe olvad a széle.
Magára hagyott, üres villa.
A falára üres ábrákkal írva.
Ha ölnék, a gyilkosok rám hazudnák - a bűn!
Nem tudnék harcolni, élni tovább.
A halálos derűn
bénultan lengene a kar, a láb.

Lement a nap, vége a körnek.
Ez adatott, ezidőben vonjunk mérleget.
Az abortált szó nem akarhat,
a végeláthatatlan sivatagnak
adódik válasza visszhangja, feledett,
ami maradt, a megrohadt keret.
Áhítatlan példaszerűn:
elevenen rohasztanak kicsi gazok.
Szabadság maszkjában velünk,
nélkülünk osztódnak éjjelek, nappalok.

Utoljára frissítve:2017. július 04., kedd 08:43
Payer Imre

PAYER IMRE költő

Payer Imre (született 1961 április 27, Budapest) az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát és PhD fokozatot irodalomtudományból. Már költői indulása is figyelemre méltó. Az 1980-as években egész újságoldalon mutatta be a műveit az Élet és Irodalom. Azóta is rendszeresen publikál költeményeket, tanulmányokat, esszéket, kritikákat, novellákat. A szépirodalomnak nemcsak alkotója. hanem értelmezője is. Mindezt nemcsak nyomtatott és internetes formában, hanem számos előadáson is bizonyította. Írásai a számos folyóiratban, heti- és napilapban, antológiákban megjelentek, műveit több nyelvre is lefordították.

Önálló versesköteteti:

Létbesurranó (1991)
Föl, föl, ti rabjai a földalattinak! (1998)
A bábjátékos függönye meglibben (2001)
Egyes szám, egyetlen személy (2003)
Pattanni, hullni (2009)
A fehér cápa éneke - The Great White Shark’s Song (2009)
Egyre közelít - Es kommt immer näher (2013)

Rendszeresen szerepelnek a költeményei reprzentatív antológiákban, például a Szép versek és Az év versei antológiákban. A Frankfurti Nemzetközi Könyvásron – abban az évben, amikor Magyarország volt a főszereplő – kétnyelvű, a magyar költészetet különösképpen repreztentáló antológiában is megjelentek a költeményei. Munkásságáról számos méltató kritika és tanulmány is napvilágot látott.

Díjai:

Artisjus-díj, 1998
Nagy Lajos-díj, 2000
Szépírók különdíja, 2001
Parnasszus-díj, 2004
József Attila-díj, 2012
Bánkuti Miklós-díj, 2015
Salvatore Quasimodo különdíj, 2015

Legfrissebbek a szerzőtől: Payer Imre

Tovább a kategóriában: « Itt élünk Tudom, én kerültem sorra »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned