Itt élünk

Ahol
tacskó gondolat csahol,
ahol
mohó kukacok
dagadt szemétkupacot
falnak,
ahol
öklendezve dőlnek a falnak
megrepedt álmok,
ahol
az angyalok múlt időben állnak.
Ahol
pláza próféta papol,
ahol
az éjszaka tarol,
ahol
vakon bámul két szeme a holdnak,
ahol
még az élők is csak holtak.

Itt élünk,
ahol
kibújtunk a mágus varázsköpenye alól,
ahol
tiszta szellemünk énekesmadara dalol,
ahol
a szivárvány a szürkével dacol.
Ahol
gyöngyerdőn át kanyarog utunk,
ahol
futunk
átkarolva a remény vállát,
ahol
az ember a holnap vonatára száll át.
Ahol
kihúzzuk meggörbült termetünk,
és teremtünk
sok szárnyas csodát,
ahol
értjük a tetteink okát.


Itt élünk,
ahol
magasság és mélység,
ahol
alázat, kevélység
simogat és tép,
ahol
gaz lehet az igaz, és torz lehet a szép.

Itt élünk,
ahol
a földi tanteremben az ember szorgosan
magol.

Vadászi Árpád

Bemutatkozó

Elhagytam az ötödik ikszet,
mikor rájöttem, hogy a tollam viszket.
Kiderült, ha vele a papírt vakarom,
ha nagyon akarom
a karom
úgy lendül,
hogy biztos lehetek benne szentül
- mivel agyamban a hangya bent ül –
amit leírok vele,
viccel, rímmel, történetekkel lesz tele.
Már sok mindent tollhegyemre tűztem,
csengő-bongó szavakat szavakba fűztem,
passzióként űztem,
amit lebetűztem.

Vadászi  Árpád  

Legfrissebbek a szerzőtől: Vadászi Árpád

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned