JANUÁR

szépségén kívül egyébként meddő a jég-
virág. nem érlel feszes húsú gyümölcsöt,
de ismeri a sietős elmúlást, aminek hírét
az ablakra vetődő rigószárny árnyéka

hozza. visszhangzik, akár egy gyermek
kiáltása, amivel rémálmából vissza akar
térni az ölelés biztonságába. a látszat
áttörhetetlen tömbjén elmosódik a nappal

és az éjszaka határvonala. a talajmenti fagy
fölkúszik az alvók szívébe. nulla fok alá
süllyed a remény higanyszála. a súlytalanság

sejtelmével érkezik a fény. a szerelem csalóka
március melegéhez hasonlít. az idő a sors
maszkját viseli. türelemre int.

arany aura pozitív feszültségével veszem
körül magam, precíziós robot tanulmányozom
egy az űrből kiszakadt, vad üstökös egyszerű
pályáját. úgy tűnik, mindjárt a földbe csapódik,

de a horizont elhajol előle. tehát egy újabb
világvégét úszunk meg, habár a mai nap is
egyenlő a nullával, hacsak azt nem tekintem
eredménynek, hogy betölthettem hatvanegyedik

életévem. az ég hasadékából havazik. felgyűlik
bennem sok elveszettnek hitt dolog. megelégelem
a trükköket, amikkel isten útjából kitérek.

mellkasomban állandósul a valóság szorítása,
mintha hozzám tartozna. elunom a hólapátolást.
vigye el, aki oda szórta.

minden főnevet elsodor a szél. csupán
önmagát dicsőítő jelzőket görget a hermelin-
fehér porhóval. egy távolba merült emlékről
óriásplakátot készít az ég. elnagyolt térkép

a város. sovány utcái hallgatnak az ingázók
diadaláról. katatón mozdulatok. elsimított
ruharánc a jövő. késésben a boldog pillanat.
a házak kávé illatba burkolóznak, ablakukban

végtelen üresség. most csak a csönd terem.
kiolvad a reménytelenség. az aquarius
jegyhez tartozó monda végére pont kerül.

az istenek a csillagok közé emelik a szerelmet,
hogy ne legyen elveszett. begyógyul a kockázat
sebe. a mozdulatlanságban kikel a majdnem.

Pethes Mária

1955. január 24-én születtem, Budapesten.
Költészetem Péli Tamás festőművész oldalán teljesedett ki, aki nyolc évig társam, alkotótársam volt. Halála után elhagytam a fővárost és Agárdra költöztem.

2006 óta Agárdon vezetem az alkoTÓház-at, ami - azon túl, hogy az otthonom – egy nyitott ház, ahol állandó Péli Tamás emlékkiállítás látható. Rendhagyó irodalmi órákat tartok iskolások részére, A virtuális alkoTÓházban: www.alkoto-haz.hu internetes oldalon kortárs költők műveit publikálom. Az alkoTÓház fennállása óta 30 könyvet jelentettem meg. 2013-ban létrehoztam az Artificium-díjat, amit minden évben egy alkotónak átnyújtok.

A magyar kultúra jelentős személyiségeit láttam az alkoTÓházban vendégül. Többek között Juhász Ferenc Kossuth-díjas költőt, Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművészt, Duló Károly filmrendezőt, Féjja Sándor filmesztétát, Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművészt, Kunhegyesi Ferenc, Kelebi Kis István, Baditz Balázs és Szigeti Szabó János festőművészeket, Kahy-Horváth Lajost érdemes művészt a Kultúra Lovagját, továbbá költő barátaimat ...stb.

Anya és nagymama vagyok. A fiam 39 éves, informatikus rendszermérnök és zeneszerző. Unokám nyolcéves kislány.

A verseimben lévő tájképeket a Velencei-tó ihleti. Hobbiként mandalákat és üveg dísztárgyakat festek.

Eddig megjelent műveim:
Se bújva se áldva – versek, 1999
Szerelem koldusa- versek 2001
Lelkem Atlantisza versek, 2003
Marionettjátékos – versek, 2007
Barbizoni elégiák – versek, 2008
Magyarország formájú kő – versek, 2009
A táj kristályszerkezete – versek, 2010
A mulandóság stációi – versek, 2011
Aláírom a szabadságteret – versek, 2012
Kivágott nyelvű harangok – versek, 2013
Zenekar – regény, 2013
Egy vagy a közös térrel – versek, 2014
A végtelen képmásai – versek, 2014
A szerelem dagerrotípiája – versek, 2015
A szabadság ikonjai – versek, 2016
A remény katedrálisai – versek, 2017
Az összetartozás ideje – versek, 2018

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned