Máshogy fekete

 


Nem tudom, mit lehet gondolni az utolsó
külön töltött esténken.
Valaki bárányok helyett csillámpónikat
számolgat, mert nem álmos –

neki kellene kitalálnia valamit erre is.

Én túl fáradt vagyok,
csak a tényeket látom,
gyásznapszerű, fekete ruhába bújt
az éjszaka, de ránk nézve sosem jelentett
rosszat a sötétség, úgyhogy minek félni.
A plázákat épp nem díszítik sehogy, nincs
se karácsony, se Valentin-nap, a nyár meg már
nem újdonság. Nem tudom,

milyen díszlet illene a mosthoz.
A fehér is lehet a gyász színe,
mi töltünk meg jelentéssel mindent,
talán fehérben tisztább a gyász is,
békésebb, vagy valamiért más,
ahogy ez az este is máshogy fekete,
mert megérzi minden, hogy ezentúl csak
közelről hiányozhatsz.

 

Utoljára frissítve:2018. november 21., szerda 13:45
Bodrogi Sára


Bodrogi Sára vagyok, 1995-ben születtem Miskolcon, jelenleg Budapesten tanulok a Károli Gáspár Református Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakos, másodéves hallgatójaként, de Győrben élek és dolgozom.

Kisiskolás korom óta foglalkoztatnak a versek, mindig szerettem írni, de csak két éve veszem igazán komolyan a költészetet. Ijjas Tamás mentoráltja voltam öt hónapon keresztül a 2017-es Független Mentorhálózatnak köszönhetően, júniustól pedig Finy Petrával folytatom a munkát.

Szeretek elveszni a páratlan számokban, vagy épp a kiégett villanykörték nyugalmában, keresem az otthon fogalmát, és egyre jobban foglalkoztatnak az állatok világából vett hasonlatok. "Kiégett villanykörték nyugalma" címen futó verses blogot vezetek, eddig 221 bejegyzéssel. Igyekszem minél többet írni és publikálni, mert a hobbi mögött most már nagyobb álmok is megbújnak.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bodrogi Sára

Tovább a kategóriában: « Kondenzcsíkok Csillagok útján »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned