Fedél nélkül…

Fedél nélkül csak, mint gönc él,
Puszta léte szinte öncél;
Állást, lakást, jövőt, elvet
Tőle már az élet elvett.

Sehol nem vár rá egy család,
Pofonra választ a fal ád,
Palotákban lakók szemét
Szúrja ő, a bioszemét.

Vegzálja őt ahol éri
Rendőrukáz, fővezéri,
Mintha rühös állati lény
Lenne, kire nincsen igény.

Nem tudom, ha honi elit
Tengődne ugyanígy el itt,
Mint kit Blahán Krisna etet,
Kibírna-e másfél hetet?

„Ne gondolja ám költő úr, hogy én nem tudom, mit jelent mélyen lenni?! A múlt héten is olyan mélyre süllyedtem, hogy a rendőrökkel rugdaltattam ki két hajléktalan terhes anyát a Horthy Miklós téri aluljáróból. Kicsit zavart az ügy, de már meggyóntam. A pártbéli felsőbb kapcsolatom megnyugtatott, hogy minél több ilyen intézkedésem lesz, annál hamarabb kérgesedik meg a szívem és nem fog már furdalni az a lelki hogyishívják. De jó lesz, már alig várom!” /Patkányos Pál, XXX. kerületi alpolgármester/

„Akinek még egy rezsicsökkent fedél sincs a feje fölött, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, a Hajléktalanokat Alanyilag Kriminalizáló Nemzeti Intézkedés (HAKNI) főideológusa/

„Költő-tudatú gyermekem, a Blaha Lujza téren nem maga Krisna oszt ételt, hanem a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége. Ha majd nyugdíjtalan nyugdíjassá öregszel, jöhetsz te is, mert könnyen rágható a szójapörkölt!” /Abhaj Csaranaravinda Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda, a Nemzetközi Krisna-tudat alapító acaryája/

„Ez az, amire évekig vártunk! Frady Endre végre odateszi magát, és úgy ragadja meg az aktuális témát, mint OKJ-s képzett hályogkovács a vak tyúk szemét! Hogy utána kőbaltás elefántként mit művel a költészet porcelánboltjában, arra hadd idézzem anyámat: Ahol Frady Endre fát vág, ott hullaforgácsok vannak! A költő közéletileg korrekt ugyan, de ha a főtárgyaláson is versben mondja majd el a védőbeszédét, akkor fix a húsz év szigorított magánzárka és nekem nem kell többé a verseit olvasnom!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A fiam kérésére a múltkor egy hajléktalanra akartam rásózni a dedikált Frady kötetünket, de ő azt mondta, csak akkor fogadja el, ha puha tapintású, ám nem könnyen málló lapjai vannak. Míg beszélgettünk, megismertem benne Salgó tanár urat, a fiam egykori általános iskolai magyar-történelem szakos tanárát. Ő nem ismert rám, de egy kétszázast örömmel elfogadott, majd leheveredett a magyarországi reformok működnek feliratú óriásplakát tövébe.” /Puzsér mama/

„A társadalom pulzusával együtt lüktető szívű költő ismét alámerült a csupa kisbetűs élet jelentősen alulfinanszírozott purgatóriumába, a keményen haldokló kisemberek közé, hogy alig foncsorozott tükröt tartson a verejték nélkül napok alatt összegründolt kacsalábon forgó elefántcsonttornyok lakájainak üresre idomított papagájtekintete elé, ha már a lakók közelébe esélytelen odajutnia. A páros rímek páratlansága a pártfüggetlen páriák parfümmentes páráinak pszeudo-pragmatikus parabolája. Leendő szociális munkásoknak kötelező tananyag!” /Nihil Nándorné Reményi Ramóna, a fent említett Salgó tanár úr második ex-neje és a Szegény Tiborc Közalapítvány (SZTK) kultúrfelelőse/

„Hallottam, hogy Magyarország jobban teljesít. Egy pár napra szívesen odaköltöznék, ha lehetne…” /egy budapesti hajléktalan/

„Itt Texasban, aki bánt egy szerencsétlen fedél nélkülit, annak a köldökömmel tépem ki a szemgolyóját.” /Chuck Norris/

„Anamnesis:

A téma, mint megszoktuk, az utcán hever – ha nem is jószántából.

A nézőpont, mint megszoktuk, a témával szemmagasságban – közelkép.

A rímek, mint megszoktuk, ülnek – jobb, mint ha a költő tenné…

A záridő, mint megszoktuk, rövid – négy stróf. (van ennek előnye is)

A rekesz, mint megszoktuk, remeg – de most inkább az idegtől.

A fókusz, mint NEM szoktuk meg, tiszta – ünnepeljünk!

Diagnosis:

Idült tisztánlátás (pestiesen klervoájansz)

Therapia:

Iszol te rendesen?!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnök kollégája/

http://fradyendre.blogspot.hu/2016/03/fedel-nelkul.html

Frady Endre

Szakmai önéletrajz:

Szepy vagyok, mert Szepessy Gáborként születtem 1965 október 20-án déli ½ 12-kor Budapesten a Szabolcs utcai kórházban. Irodalmárkodni viszont Frady Endre művésznéven szoktam. Gyerekkoromban egy ifjúsági regényben olvastam az alábbi művet:

„Fűben lépked Maris,
Lábán piros haris-
-nya van.”

Na, ebben a pillanatban éreztem meg, hogy ilyesmiket én is el tudnék követni. Azóta is folyamatosan követem el az ilyenebbnél ilyenebbeket…
Időnként dalszövegeket is kreálok, azaz inkább mások zenésítik meg egy-két versemet. Ez megtörtént már többek között az Alma együttessel, Schmidt Verával és Bodroghalmi Lászlóval is. Az eredmények a YouTube-on láthatóak, hallhatóak… Van két e-könyvem is (Tonnás veréb - versek és Egy gondolaénekes rejtélye - prózák), de nem igazán kelendőek.

Amúgy a költőség mellett férj, kétlányos apuka, lelkészmérnök, hidász-gigász, Fradi- és Jézus-drukker, valamint Mensa HungarIQa tag is vagyok. Hogy nem omlok össze?!

Mottóm: „A vidám szív a legjobb orvosság” /Példabeszédek 17:22/

Üdv.:

Szepy J

Legfrissebbek a szerzőtől: Frady Endre

Tovább a kategóriában: « Overdose Julius Ceasar »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned