KÖRBEJÁR A TŰ
ad notam: Buda Ferenc: Korommezőkön

Korommezőkön vágtat a vonat,
bolygópusztító tarlóégetés,
előttünk járt a Gonosz tegnap és
eltüntette az állomásokat,
már az sem számít, meddig szól jegyem,
csattog velünk a vastörténelem,
s hogy látni véljek szemaforokat,
szemem a csillagok közt válogat.

Szemem a csillagok közt válogat,
arcok rezegnek sínpárunk alatt,
öreg katonák, obsituk kitelt,
hajléktalanok, nem kaptak hitelt,
hurokba tévedt, lengő jámbor lények,
és költők, szájuk szélén a sűrű ének
sötéten kanyargó véres dallam,
hegyes kövekként lágyra tört talajban.

Hegyes kövekként lágyra tört talajban
várják a mezítlábas Istent őseink,
nem nyugszanak, időtlen rend szerint
feküsznek élve, s fényalagutak
gyúlnak szemükből, jelzik az utat.
Nyílt pályán állt meg ma is a vonat,
gyalog megyek, sorsom vas-súlya rajtam,
s a hónapok nyomát sajogja talpam.


A hónapok nyomát sajogja talpam
az átgyalogolt évtizedekét,
mert nem tudhatom, elnyel a sötét,
hogy megérkezni hová is akartam,
s a nyílegyenes vakvágányok mentén
zarándokolva élek, jó keresztény,
viszem elárvult mindenségemet,
mert mód egyébre nincs (nem is lehet).

S mert mód egyébre nincs, nem is lehet,
tegye az ember bárhová az X-ét,
minden papír a tűzben hamvad el,
íródhat bármibe bármivel a jel,
a kőlapokat barbárok törik szét,
a számítógép merevlemezét
kiüríti a parancs, hogy DELETE…
az agykéregbe vésem versemet.

Az agykéregbe vésem versemet,
mert mód egyébre nincs, nem is lehet,
s a hónapok nyomát sajogja talpam,
hegyes kövekként lágyra tört talajban.
Öreg korongon körbejár a tű,
a hangraforgó örök életű,
szemem a csillagok közt válogat,
korommezőkön vágtat a vonat.

Hangraforgó: Körbe jár a tű

Buda Ferenc: Korommezőkön

Korommezőkön vágtat a vonat
szemem a csillagok közt válogat

Hegyes kövekként lágyra tört talajban
a hónapok nyomát sajogja talpam

s mert mód egyébre nincs nem is lehet
az agykéregbe vésem versemet

Utoljára frissítve:2017. július 07., péntek 12:51
Szokolay Zoltán

1956. szeptember 9-én született Hódmezővásárhelyen.
Gyermek Orosházán, diák Egerben és Budapesten volt.
Költő, műfordító, versmondó-előadóművész.
Honlapja: http://www.szokolay.net
Művek: Bottal a fövenyre (versek, Irodalmi Jelen könyvek, 2015) Lassan, Atyám (versek, Írmag Könyvkuckó, 2012) Betiltható bonctechnika (versek, Írmag Könyvkuckó, 2010) Sőrmentén Prága (útleírás, Hibernia Nova, 2002) Keresem, akit képviseltem (publicisztika, Írmag Könyvkiadó, 1994) Kovácsházi keresztút (dokumentumregény, Írmag Könyvkiadó, 1994) Énekek összekapaszkodása (versek, Tevan 1990 --- eredeti címe A gyilkos megbocsát volt, melyet a kiadó önkényesen változtatott meg) A fű majd újranő (versek, Magvető, 1985) Az élő hak (versek, ELTE Eötvös könyvek, 1982)
Díjak: Móricz Zsigmond ösztöndíj ( 1/2-1/2, 1981, 1984) Radnóti-díj (versmondóként, 1984) az Irodalmi Jelen költészeti díja (2016)
E-mail cím: zoltan@szokolay.net

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned