FEHÉR TOLLPIHÉK

„Hogy ne egyenek annyit az üzérek,
s hogy a halottak feltámadjanak!”

(Nemes Nagy Ágnes: A szabadsághoz)


Azok az összezsúfolt fehér pulykák,
utazva biztos végzetük felé,
a duplarácsos vasrekeszekben
nem rikoltoztak, nem rettegtek.
Az állandó veszély
megszünteti a veszélyérzetet.

Behúzódtam autómmal a kamion mögé,
lemondtam arról, hogy megelőzzem.
Az ádventi langyos délelőttben
egy-egy tollpihe a szélvédőmre hullt.
Dúdoltam, mint egy ócska slágert,
a magam költötte dallamot:
Jézus, ne hagyd,
Jézus, nem ez a születésnapod.

Visznek minket, értettem meg este.
Hiába tiltakoznánk, a világ velünk is halad.
Melengetjük egymást kiszolgáltatottan.
Ahogy a menetszél sorsunkba harap,
pici pihéink, versek hullanak.

Csak egy valódi, nemes, nagy isten
adhatná vissza a szabadságot,
hogy ne egyenek annyit az üzérek, uzsorások,
s hogy a halottak legalább néhanap
látogatóba feltámadjanak.

Szokolay Zoltán

1956. szeptember 9-én született Hódmezővásárhelyen.
Gyermek Orosházán, diák Egerben és Budapesten volt.
Költő, műfordító, versmondó-előadóművész.
Honlapja: http://www.szokolay.net
Művek: Bottal a fövenyre (versek, Irodalmi Jelen könyvek, 2015) Lassan, Atyám (versek, Írmag Könyvkuckó, 2012) Betiltható bonctechnika (versek, Írmag Könyvkuckó, 2010) Sőrmentén Prága (útleírás, Hibernia Nova, 2002) Keresem, akit képviseltem (publicisztika, Írmag Könyvkiadó, 1994) Kovácsházi keresztút (dokumentumregény, Írmag Könyvkiadó, 1994) Énekek összekapaszkodása (versek, Tevan 1990 --- eredeti címe A gyilkos megbocsát volt, melyet a kiadó önkényesen változtatott meg) A fű majd újranő (versek, Magvető, 1985) Az élő hak (versek, ELTE Eötvös könyvek, 1982)
Díjak: Móricz Zsigmond ösztöndíj ( 1/2-1/2, 1981, 1984) Radnóti-díj (versmondóként, 1984) az Irodalmi Jelen költészeti díja (2016)
E-mail cím: zoltan@szokolay.net

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned