Élj túl

Én is, mint Te, elszakadtam a hűvös anyagtól.
Életbe tévedt tudatom lázasan csavarog
a látható és képzelhető világban;
öntörvényeim hajtanak.
Téged is színes, pogány virág-imával áldalak.
Égek, de már nem tudom hol a határ,
oly messze a jézusi képzelet;
„ Langyos embert kiköpi a szám…”
Létigazolásom egyedül a léted,
Tovább csak ezért érdemes.
Tovább csak Érted, ki nyugtatsz, s felkavarsz.
Kérlek hát, halandó a halandót:
Élj túl! Fényedben vesszen el árnyam,
Árnyadban tűnjön el fényem,
Élj túl, szerényen…kevélyen!
Tudatod temesse tudatomat,
Élj túl, mint csönd a zajt,
s mint zaj a csöndet.
Hogy visszavonjam minden vádamat.
élj túl, mint éjszakát a nap!

1968. november 23.

Utoljára frissítve:2018. október 11., csütörtök 07:46
Bartos Aranka

Bartos Aranka / 1932-2012 / költő Bácsborsódon született, majd hamarosan Bajára került. Három testvére közül a bátyja, Endre híres festőművész lett, de szobrászként is nagyot alkotott. A bajai ház, amiben felnőttek és amiben Aranka leélte az életét, ma Bartos Emlékház címen látogatható hely a művészetek iránt fogékony közönség számára.
Bartos Aranka több mint negyven éven át könyvtáros volt a bajai Ady Endre Városi könyvtárban. Első versét tizenöt évesen írta, az utolsót pedig halálos ágyán, húgának diktálva azt. Tagja volt a helyi Sugovica Irodalmi Körnek, valamint a Kézjegynek, vagyis a Tolnai Tollforgatók Egyesületének. Rendszeresen publikált a "Jelkysvárosban", az évenként megjelenő "Kézjegy" antológiában; emellett a "Bajai Honpolgárban", a "Heti Hírmondóban", a "Művészet és Barátai" folyóiratban, a csongrádiak "Üzenet társaimnak" című, és még egyéb antológiákban is. Irodalmi pályázatokon lett díjazva, és elismerte őt városa is: Megkapta a "Baja Város Kultúrájáért" kitüntetést.

Bartos Aranka: Önéletrajz helyett

Úti keresztfa tövénél a vándor, ha
leroskad, s a látóhatáron túlra tekint,
ősi erő szövi át csendjét, mint annak,
aki békét nyer a szavak reményzöld
sűrűjében, e viharpihentető nagyerdő
közepén... Már gondolati formában is
zenél a magyar szó, Istentől való
nyelv a mienk, ahol hittel rak
fészket a költészet: - tölgyfalomb
sátorban a dalos madár. Az emberi lét
talaján annyi a buktató, ahány a lépés,
de a tilosba tévedt, űzött elme, ha
elfárad, itt nyugvóhelyre talál, mert
versben a szó megdicsőül, mint déli
sugár az úti kereszt pléhkrisztusán.

https://www.youtube.com/watch?v=HNry1rl4xIs

Tovább a kategóriában: « Padon Emléket őríz »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned