Egy állomás monológja


Köröttem megállt az idő
Sokat foltozott szívem
A menetrend, még működik
Szigorú percekbe szorítva
Beteg erein az átfutó időt.
A késések ritmuszavarai
Kezelhetők, mindig más okolva.
A szerelvények átrobognak rajtam
Nézek utánuk, egy villanás
Az élet meg sem érint,
Csak tudom, rajta van
Magányos vagyok, kóbor
Ködök fellege rejt,
És gyilkol észrevétlen
A rozsdás korlát és a lépcső
Föl és alá fut a semmibe
Két nyurga lámpa fénye
Lebotorkál az egyetlen utashoz
Tán jegye sincs
Csak nyugalomra vágyik
A kisváros mögöttem
Sápadt vízió, magába fordult
Nem utazik, és utast se vár
Múltján mereng, jövőjét átalussza

Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zentai Eta

Tovább a kategóriában: « Feltámadás Fölkelt a Nap »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned