Körforgó

Ágakat karcol
a sűrű hideg,
csontra vetkőzteti
a szél a fákat,
vetkőzöm én is,
a novemberrel
együtt, a szélre
bízom bőrruhámat,
a hidegre húsom,
inam, izmaim,
eldobálom buzgó
hiányod, mígnem
felsejlenek csontjaim.
.

Egyszer csak
megjelensz
és felöltöztetsz,
vázamra teríted
fényruhádat,
rám kúsznak ismét
az izmok, az inak, a hús,
titkolt könnyeid
véremmé válnak,
illatod balzsam,
bódító március.
.

A fákon újból
fészket kócol
a novemberi szél,
és vacogni kezdenek
sorjás csontjaim.

Utoljára frissítve:2017. június 06., kedd 18:04
Paál Marcell Hesperus

Paál Marcell Hesperus

1972-es vagyok. Szeretem a 72-est. Bibliai szám. Egyensúlyban és (az én érdekemben) kordában tartott, iskolázott, jól nevelt gyermekkorban volt részem. Korrekt iskolák, buktatókon átívelő sikerek, egyetem, diploma. 1990-ben kezdtem el szóhalmazokat írni, felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett. Először – mi mást – szerelmeseket, majd másodszorra és sokadszorra is. Nagyjából 2000-ig tartott ez a szakasz, majd 12 évnyi csend. Közben munka, házasság, két páratlan gyermek, munka, kísértés, zavarodottság, hálátlanság, önbecsapás, bukás, menekülés, visszatérés Istenhez, vezeklés, újjászületés, szeretet, szerelem. Nincs kötetem. Terheim annál inkább… és hitem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Paál Marcell Hesperus

Tovább a kategóriában: « Látlak Éji randevú »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned