Látlak


Bűneid bogáncsok hófehér rózsakertben,
                 ruhámat nem féltettem
Múltad kemence izzó parazsa,
                 arcom meg nem égett.
Fájdalmad fűrészfog sikoltása,
                 fülem fedetlen figyelt

                 Nem a magam nevében járok.
                 Aki elküldött, ezt mondta:

                 Rózsakertje szépséget illatoz majd,
                 kemencéjében lágy kenyér fog sülni,
                 fűrészével tágas hajlékot épít.

                 Ruhádra én vigyázok,
                 arcodat hűsítem,
                 füleddel én is hallok.

            Te pedig lásd őt az én szememmel.

Utoljára frissítve:2017. június 07., szerda 10:55
Kerekes Ernő Ferenc

Voltam építészmérnök, lelkész; vagyok férj, öt gyerek apja és egyelőre öt unoka nagyapja. 47 évesen egyszer csak elkezdtem verseket, dalokat, dalszövegeket írni - például feleségemnek az első szerelmes verset és dalt. Részben egy barátság kezdett inspirálni, részben az, hogy mélyebben kezdtem megérteni Isten kegyelmét. Direkt nem nagyon tudok írni, de időnként valahogy megtelik a tubus, és akkor kinyomom. Izgat a kérdés, hogyan lehet megélni és megfogalmazni a remény és harmónia igaz költészetét ebben a gyötrelmes életben. Eddig nem gondoltam verseket megjelentetni, de néhány barátom nemrég azt mondta, érdemes. Legyen igazuk…

Tovább a kategóriában: « Szajha vagy társ Körforgó »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned