Hóhér és áldozat

Hóhér és áldozat kezet fogott.
Ahogy bőrük felszíne összeért
egy teremtésnyi pillanat alatt
eltűnt közülük a különség,
bőr és ujj egymásba oldódott
villódzva egyesült ín és csont
és a folyton olvadó sziámi iker
egyszerre önmagává kattant.

Hiszen egyek voltak mindig
egy vérből származóak
egy bűnben fogantak ketté,
nem az ő bűnük volt
mégis szüntelen vezekelték
éber éjszakákon égve
lidérces nappalokon vacogva
hiába kergették a bocsánatot.

Most végre eggyé békültek.
Szívük egyesült utoljára,
ahogy szűnt a vad zakatolás
végre egyenletesen dobbant
mégis hallani lehetett
a hirtelen beállt csendben.

Ám egyszer csak egy csapatnyi tücsök
akik közelről nézték a csodát
vidám dalra zendítettek.
Tetszett nekik a dolog.

Utoljára frissítve:2017. június 07., szerda 10:47
Kerekes Ernő Ferenc

Voltam építészmérnök, lelkész; vagyok férj, öt gyerek apja és egyelőre öt unoka nagyapja. 47 évesen egyszer csak elkezdtem verseket, dalokat, dalszövegeket írni - például feleségemnek az első szerelmes verset és dalt. Részben egy barátság kezdett inspirálni, részben az, hogy mélyebben kezdtem megérteni Isten kegyelmét. Direkt nem nagyon tudok írni, de időnként valahogy megtelik a tubus, és akkor kinyomom. Izgat a kérdés, hogyan lehet megélni és megfogalmazni a remény és harmónia igaz költészetét ebben a gyötrelmes életben. Eddig nem gondoltam verseket megjelentetni, de néhány barátom nemrég azt mondta, érdemes. Legyen igazuk…

Tovább a kategóriában: « Barátság Szajha vagy társ »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned