Barátság

Levelek P-nek

Nagy megtiszteltetés ért:
meghívtál önmagadhoz.

Átbújtam egy lyukas folton
mélyen meghajolva.

A biztonsági őrök nyugodtak voltak.
Fegyvertelen vagyok.

Beszélgettünk.
Egyszer csak Isten közbeszólt.

Te csodálkoztál:
őt is meghívtuk volna?

Én válaszoltam:
hiszen mindig velem jön.

Ő azt mondta:
mindig is itt vagyok.

Te elgondolkoztál
ezen a Félelmetes Életen.

… mégse Félelmetes?
… mégis Élet?

Utoljára frissítve:2017. június 07., szerda 11:09
Kerekes Ernő Ferenc

Voltam építészmérnök, lelkész; vagyok férj, öt gyerek apja és egyelőre öt unoka nagyapja. 47 évesen egyszer csak elkezdtem verseket, dalokat, dalszövegeket írni - például feleségemnek az első szerelmes verset és dalt. Részben egy barátság kezdett inspirálni, részben az, hogy mélyebben kezdtem megérteni Isten kegyelmét. Direkt nem nagyon tudok írni, de időnként valahogy megtelik a tubus, és akkor kinyomom. Izgat a kérdés, hogyan lehet megélni és megfogalmazni a remény és harmónia igaz költészetét ebben a gyötrelmes életben. Eddig nem gondoltam verseket megjelentetni, de néhány barátom nemrég azt mondta, érdemes. Legyen igazuk…

Tovább a kategóriában: « No. 4 Hóhér és áldozat »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned