Kései látogató


Már vártalak, gyere, kerülj beljebb,
maradjunk itt, vagy menjünk feljebb?
Ahol kényelmes ott foglalj helyet,
ha gondolod, előtte moshatsz kezet.
Parancsolj, libasülttel vár az asztal,
tiszta víz, kenyér, friss kugler marasztal.
Nézd a kertem, benne nő a holnap,
igen, néha a jázminok tapsikolnak.

Hogy mondod? Vannak-e proletárok?
Ó, már nincsenek, csak szennyel telt árkok!
S tán mindegy hol élsz Budán vagy Pesten,
vagy sátorban a gare de l'Est-en.
Viszont a rakpart köve még a régi,
aki meghallja annak a múltat meséli,
a Duna is hömpölyög, ugyanolyan mély,
hordalék között úszik a dinnyehéj,
és sok minden mást hordoz a folyó...
látod őrzöm, tessék itt az üveggolyó!

A semmi ágán ült szív immár egy veled,
kevés a tiszta szó, lassan elvész minden képzelet.
Hagyjuk is, mert egyre több a világi bajnok...
bocsásd meg kérlek, de már alig hallok,
nem, nem lettem se tűzoltó, se katona, se juhász
de elmondanám, sokunknak te lettél az óriás.

Utoljára frissítve:2017. június 07., szerda 11:50
Reitinger Jolán

Reitinger Jolán

1952-ben születtem Budapesten. Kőbányai Szávai utcai általános iskolába jártam, majd az I.László, mai néven Szent László Gimnázium francia-spanyol tagozatán érettségiztem. Édesapám korai halála miatt továbbtanulási lehetőségem nem lehetett, dolgozni kellett mennem érettségi után. Kiegészítő szakként közgazdaságtant tanultam. Ebben a szakmában dolgoztam 33 évet.
Férjhez mentem, két leány gyermekem született, Ágnes és Viktória.
Három unokám van, szüleik, és az én büszkeségeim is.
Életemben volt egy törés, ami versírásra késztetett. Szárnypróbálgatásaimat bölcsészszakon végzett lányom egyik barátja nyesegette, és biztatott, hogy folytassam, bár most már tudom, hogy azok versek nemigen voltak versnek nevezhetők, de próbálkoztam, csiszolódtam, és egyre inkább a magam számára is tetszetősebb versek születtek.
Az írás fontos szerepet játszott, játszik az életemben, néha csupán szórakoztat, néha elvisz a maga varázslatos világába.
Az élet sokszor mélységekbe taszítja az embert, de mindig van, ami felemeli.
A hit adott erőt mindig, hogy felálljak.

Mottóm: verseimet az élet írja, én csak lejegyzem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Reitinger Jolán

Tovább a kategóriában: « Tűz dal Kinyilatkoztatás »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned