Árnylélek

Lehunyt pillákon keresztül
tovaszökken a szabadlélek,
röppenve szabadon, téren s
időn át,
hogy az alvilág folyójának partján
kacagva kergetőzzön anyjával,
s ha elfárad,
fejét ölébe hajtva,
ábrándozva hallgassa
a mindenség dalát,
addig, amíg az új hajnal kél,
s koponyámba visszatér.

13.

Romkertben
játszom,
Halál a párom,
már csak őt várom,
hogy velem
játsszon.

Láng Kitti

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Láng Kitti

Tovább a kategóriában: « Elvész a józanság Forró, megfagyok »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned