Vers a szabadsághoz

Boldogok az út szélén zöldülő füvek,
mert övék lehet a legmélyebb árok!
Sápadt mosollyal, halovány mályva-tüzek
alig pislognak rám, így sötétben járok...

Áldottak legyenek az ébredésben
reggelente a fázósan didergő fák!
Minden csavargó lélek szenvedéllyel
szeret szabad lenni, ám az érzések suták...

Vegyétek, és tegyétek helyére,
az eltévedt, elhullajtott sóhajt!
Áldott a lélek, ha csordul naplementébe,
mert sírni, örömkönnyeket óhajt...

Boldogok lehetnek az égi madarak,
mert kitárva szélben szárnyaik.
Szemükkel elveszve a messzeségben
születnek a legszebb álmaik...

Végtelen a te nagyszerűséged szabadság,
áradozzon is érted imánk!
Útjainkat bátor remények kísérjék,
tárd ki szárnyad, terítsd védőn miránk!

Jóni Barna

Nevem:Jóni Barna 1961 jun.03-an születtem Kisvárdán.
 Gyermekkoromat nagy szeretetben töltöttem szüleimmel, testvéreimmel, egy nyírségi kis faluban, Nyírmadán.
A középiskola után,szinte azonnal Vácott kezdtem el dolgozni, itt  élek azóta, családot is itt alapítottam. Időközben elváltam, most kapcsolatban élek. Négy, mondhatnám-felnőtt gyerekem van: három lány, egy fiú. 
Az olvasás szenvedélye gyerekkorom óta kísér, mindent olvastam ami a kezembe került. Mesét, kalandregényt verseket, regényeket...ami  azóta is megmaradt, sajnos kevés időt tudok már ennek szentelni, ma már inkább, csak verseket.  
 Az írás "kényszere", kb.hat éve tart nálam- töretlenül. Több irodalmi portálon publikálok verseimből,talán szívesen, és szeretettel fogadják is.
 
 Jelentek meg már verseim antológiákban, válogatásokban, több helyen is.
Hobbim a kertészkedés, horgászat, természet. Remek kikapcsolódás, és gondolkodásra is kiválóan alkalmas .
Tovább a kategóriában: « Este a folyónál Torzó »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned