Szilvafa

Bőröm, izmok, csontjaim, szerveim, semmi.
a szerveim közötti résekben folyik a lelkem.
Ez a sok hús sokszor annyira nehéz, 
hogy ott hagynám a hobbitelken,
hogy a vadak hordják szét a szilvafák közt,
hogy  bogarak rágják amit a rókák hagytak.
Csontjaimat az eső verje föld alá.
Ha már minden falatot a csontokról lemartak,
apró szemcséim a föld alatt pihennek.

Az egyik sejtem egy fa rostja lesz, 
másik virágpora egy színes gaznak
a harmadik agancsa egy őznek
negyedik párolgó lehelet, 
ötödik szilvafa gyümölcse
utolsó lelke egy embernek.
Az utolsó 
utáni 
pedig 
Boldogság 
lesz.

Utoljára frissítve:2017. június 10., szombat 14:20
Hegedűs József

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Hegedűs József

Tovább a kategóriában: « Viharfelhő Néma hárfa »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned