Kirakós

Kirakós játék ez a vers,
előbb mindent összekeversz,
aztán kezded az elején,
valahogy úgy hogy: te meg én.
Rád mosolyog a kórlapod,
de te dühödten folytatod,
közben kell egy kis alkohol,
betűt betűre halmozol,
dühöngsz: a rohadt életbe!
És még mindig csak én meg te.
És még mindig csak te meg én,
Kavargó szavak peremén
látod magad. Életvitel.
Megint lecsúszik fél liter
Badacsonyból csent kéknyelű.
Innen hiányzik két betű,
amott meg három érkezett,
hová lett kilenc ékezet,
a tolvaj világ elvitte.
S még mindig én, s még mindig te.
Biciklizel, de nincs pedál,
azért majd lassan összeáll.
Rendezgetem most már magam,
tán egy betű még hátra van,
de ott terem az is helyén,
kijön talán, hogy te meg én.
Meghallgattatott sóhajom,
akkor hát végigolvasom,
aztán rettentőn szégyellem,
nincs benne semmi értelem,
nem passzol benne semmisem,
mindegy, a balhét elviszem,
hátha a végén átölelsz.
Kirakós játék ez a vers.

Hámori István Péter

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Hámori István Péter

Tovább a kategóriában: « Lehetnék, tán? Lorának »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned