Líra, lant, istenem

Ahonnan én zuhantam, még vannak angyalok.
Lantok cirpelnek halkan, és Líra andalog
ráérősen, mert semmi, semmi nem kergeti,
időtlenség és álom – ez, ami kell neki.

Én Évaként zuhantam rossz Médeák közé,
kígyók sziszegtek számba, s az alma is övé
lett, aki öröknek hitt társként mérte utam,
s nem Párisz volt, csak Janus – arc alatt élt Don Juan.

Göröngyös sziklakertté vált az utam. Mégis,
valami óvott engem, tenyérben vitt végig,
mert megtanított állni, felszegni a fejem.
Hogy mi? Talán a Líra. A Lant. Az istenem.

Haász Irén

Bemutatkozás

Haász Irén vagyok. 1954.-ben születtem, Budapesten. Nevelőszülőknél nevelkedtem. Sajátos életem során közgazdasági végzettséggel több szakmában és munkakörben próbálkoztam több-kevesebb sikerrel. Voltam vállalkozó és alkalmazott, vezető és beosztott, eltartó és eltartott. Három gyermek nevelése nyomta vállamat, olykor egymagamban, mivel második házasságban élek. 2008-ban súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam, a kezelés alatt írtam első regényemet figyelemelterelés ürügyén. Ifjúkori verseim elkallódtak már, az idő folyamán az élet más területeivel voltam kénytelen foglalkozni, de kis unokám születése óta ismét írok, és immár őrzöm rapszodikusan születő szerzeményeimet. 2010.-ben a Hajnal kikötői c. antológiában válogatás jelent meg gyermekverseimből, s a kiadó további működésre buzdított. Tagja vagyok több kulturális klubnak és portálnak, szerepelek antológiákban, kaptam néhány díjat is, köztük a 2015-ös Gödöllői Irodalmi Díj ezüstjét. Novellákat és második könyvemet írogatom, lustán, mert közben megátalkodottan verselek…

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned