Élesztő


Túl sok Szökést néztünk.
Mindketten felidegesítettük magunkat,
mert ilyen nincs, hogy senkiben sem lehet megbízni –
aztán rájöttünk, hogy ez a világunk.

Kispóroltuk a pogácsából az élesztőt,
és megettük titokban, hátha legalább bennünk
feléled az emberség –
egy egész emberiségnyiszer huszonöt forintot
nem akartunk elpazarolni.

Elmosogattunk magunk után,
de a mosogatóba dobtál egy katicát,
aki a konyhába tévedt, mint kíváncsi gyermek.
Te halálra ítélted,
de mentségedre szóljon,
alig egy perce nyelted le az első falat élesztőt.

Aztán kinyitottad az ablakot,
hogy megmenthessem –
nekem már kezdett feléledni az emberségem,
és a tiéd is, pedig még az élesztő felénél sem jártunk.

Míg mások szerte a világon öltek,
mi egy katicabogarat mentettünk meg együtt,
hála az élesztőnek.

Utoljára frissítve:2018. november 21., szerda 13:45
Bodrogi Sára


Bodrogi Sára vagyok, 1995-ben születtem Miskolcon, jelenleg Budapesten tanulok a Károli Gáspár Református Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakos, másodéves hallgatójaként, de Győrben élek és dolgozom.

Kisiskolás korom óta foglalkoztatnak a versek, mindig szerettem írni, de csak két éve veszem igazán komolyan a költészetet. Ijjas Tamás mentoráltja voltam öt hónapon keresztül a 2017-es Független Mentorhálózatnak köszönhetően, júniustól pedig Finy Petrával folytatom a munkát.

Szeretek elveszni a páratlan számokban, vagy épp a kiégett villanykörték nyugalmában, keresem az otthon fogalmát, és egyre jobban foglalkoztatnak az állatok világából vett hasonlatok. "Kiégett villanykörték nyugalma" címen futó verses blogot vezetek, eddig 221 bejegyzéssel. Igyekszem minél többet írni és publikálni, mert a hobbi mögött most már nagyobb álmok is megbújnak.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bodrogi Sára

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned