pillanatszakadás [kép a merevlemezről]

 

itt és most csordulásig tölti a bizonyosság
egyensúlyi állapota tökéletes

megnyugodva figyeli magát

képeket rögzít

a fürdőszoba csempéit elválasztó fugák repedéseit
a szellőzőablakon beszűrődő fénypászmában táncoló porszemeket
a tükör alatti polcon sorakozó tégelyek és üvegcsék rendjét
bogozgatja
idegen rend
de próbálja megfejteni
gondolatban egyenként megjelöli a rögzített képeket
precízen keresve az előhívható minőséget

döbbenten ismeri fel közöttük az iskolatábla fogantyúját
másodikosként büntetésből állt szemben a táblával
akkor félórán keresztül tanulmányozta
és ez a tudat alá mélyen eldugott kép most felbukkan
és átszakítja a gátat

elárasztják a kényelmetlennél kényelmetlenebb szituációkhoz
társított képek
a hárítás önkéntelen reflexében veszélybe kerül
az egyensúlyi állapot
átgázol rajta a menekülő áradat
nincs ideje a tapasztaltakról leltárt készíteni
a részletek összefolynak
már nem tudja eldönteni hogy ebben az áramlásban
ki az áramló és ki az áramoltatott
reményt vesztetten keresi a kilépés technikáját
a rögzített képek merevlemezétől
fényévekre

Utoljára frissítve:2019. január 02., szerda 14:24
Bátai Tibor

BÁTAI TIBOR
1951-ben születtem, Budapesten. Feleségemmel tavaly ünnepeltük a negyvenedik házassági évfordulónkat, három fiunktól eddig öt unokával büszkélkedhetünk. 2006 végén a Határon Túli Magyarok Hivatala Sajtófőosztályának éléről az intézménynek a Miniszterelnöki Hivatalba történt beolvasztása folytán „prémium évek állományba”, azaz egyfajta előnyugdíjba kerültem, 2011 óta pedig teljes jogú nyugdíjas vagyok.
1969-ben, még gimnazistaként írtam az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több opuszomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból.
Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel.
Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok a Héttoronyban, az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a dunapARTon, a Lenolaj kulturális online műhelyben, a Tanítványi Láncolat irodalmi műhelyben, a Comitatus és a Kurázsi folyóiratban, valamint a Kupéban és a Holdkatlanban.
2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014 augusztusban én vehettem át az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. A Búvópatak idei júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
2018 áprilisában elnyertem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bátai Tibor

Tovább a kategóriában: « függő játszmák Öten »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned