átkelés előtt

valahol messzi mintha egy csillag
de csak a képzelet
csak az
testetlenné foszlott megannyi ígéret
kidőltek alóluk a napszakok
a csontfehér hajnal a kikezdett zenit
seblázas alkony
pihen a menet

ártatlanul a fűben elterülve
kitárulkozás
és kémlelés egyben
elcsigázott lovak horkannak
alattomosan roppan valahol egy faág
a már az indulás pillanatában veszítettek
az idő elől szököttek lelkét nyomják
a könnyelműen eltékozolt napok

kiégett tűzhelyek
körben kifakult tépett zászlók
és üszök
erről a vidékről jó lesz mielőbb
odébb állni
átkelés majd a hídon
betöltött pályával
teljes ívvel

de most még ártatlanul a fűben elterülve
úttalan és léttelen lebegve
a forráshoz vissza már nem
de esküzsöm
egyszer elérem a tengert
lemaradt és győztesnek hitt
szerelmeim hamuján nyíljon lóhere
négylevelű

emlékeimen lassan felmelegszem
begombolom a terepzubbonyt
sisakom lombokba öltöztetem
megint útra készen állok
megfáradt tagjaim biztatnak semmiség ez
csak menj tovább
de lépéseim rajtam kérik számon Istenemet
hogy mikor hagytuk ki egymást játszmáinkból

Utoljára frissítve:2018. október 10., szerda 20:04
Bátai Tibor

BÁTAI TIBOR
1951-ben születtem, Budapesten. Feleségemmel tavaly ünnepeltük a negyvenedik házassági évfordulónkat, három fiunktól eddig öt unokával büszkélkedhetünk. 2006 végén a Határon Túli Magyarok Hivatala Sajtófőosztályának éléről az intézménynek a Miniszterelnöki Hivatalba történt beolvasztása folytán „prémium évek állományba”, azaz egyfajta előnyugdíjba kerültem, 2011 óta pedig teljes jogú nyugdíjas vagyok.
1969-ben, még gimnazistaként írtam az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több opuszomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból.
Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel.
Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok a Héttoronyban, az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a dunapARTon, a Lenolaj kulturális online műhelyben, a Tanítványi Láncolat irodalmi műhelyben, a Comitatus és a Kurázsi folyóiratban, valamint a Kupéban és a Holdkatlanban.
2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014 augusztusban én vehettem át az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. A Búvópatak idei júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
2018 áprilisában elnyertem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bátai Tibor

Tovább a kategóriában: « Saul függő játszmák »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned