képtelenség

mondod
annyira határozottan
mintha léteznének nem elképzelhető képek
igyekszem elgondolni
lehasítom magamról a körbeölelő ürességet
és csak a szó hangalakjára figyelek
kép sehol
visszhangtalanul kapaszkodót keres a megidézett csend
de várok
lazán gyöngyözik a homlokom
kép nélkül gördülnek le az izzadságcseppek
kép nélküli patakok indulnak
csorognak át a semmin
anélkül hogy képük lenne magukról
feloldódnak a visszaidézhetetlen ürességbe
nem sietek
előbb-utóbb meg kell hogy törjön az átok
előbb-utóbb kép kell hogy formálódjon a szóból
a képtelenségnek is képe kell hogy legyen
amit tetszés szerint formálhatok
ki- és ráfesthetek
letörölhetem
kitapogathatom a körvonalait
még retteghetek is tőle
a kép nélküli kép el fog kísérni
és megfigyel mindenhol
befekszik közénk és elérhetetlen leszek a magam számára is
míg képpé nem tudom tenni
nincs ok elsietni
mindegy hogy melyikünk töri meg a csendet
csak érvénye legyen amikor megtörténik

kimondom újra
szeretlek
most a kiejtett szóba kapaszkodva
megpróbálhatjuk elejét venni képtelenségünknek

Utoljára frissítve:2018. október 10., szerda 19:54
Bátai Tibor

BÁTAI TIBOR
1951-ben születtem, Budapesten. Feleségemmel tavaly ünnepeltük a negyvenedik házassági évfordulónkat, három fiunktól eddig öt unokával büszkélkedhetünk. 2006 végén a Határon Túli Magyarok Hivatala Sajtófőosztályának éléről az intézménynek a Miniszterelnöki Hivatalba történt beolvasztása folytán „prémium évek állományba”, azaz egyfajta előnyugdíjba kerültem, 2011 óta pedig teljes jogú nyugdíjas vagyok.
1969-ben, még gimnazistaként írtam az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több opuszomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból.
Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel.
Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok a Héttoronyban, az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a dunapARTon, a Lenolaj kulturális online műhelyben, a Tanítványi Láncolat irodalmi műhelyben, a Comitatus és a Kurázsi folyóiratban, valamint a Kupéban és a Holdkatlanban.
2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014 augusztusban én vehettem át az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. A Búvópatak idei júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
2018 áprilisában elnyertem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bátai Tibor

Tovább a kategóriában: « Szárnysuhogás Kamaszkor »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned