Szárnysuhogás…

Szárnysuhogás,
fehér paplan
betakarja
tollpuha álommal,
megnyugszik,
mára már nem
szenved tovább.
Alszik
elhagyott,
poros sarokban
a tegnap,
szája megvonaglik,
eltévedt félmosoly
simul sápadt arcára,
elillan a gyötrődés
már csak
a harsogó lombok
közt
tekereg,
szökik a
lágyan suttogó
vén idő hangja:
egyszer minden elmúlik.

Láng Kitti

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Láng Kitti

Tovább a kategóriában: « Álomfejtő Képtelenség »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned