Holnap is


Felhők határtalan fényébe sírlak,
s míg szívdobbanásom csillaggá csitul,
addig kenyere vagy a sóvárgásnak,
mi érted kiált feloldhatatlanul.

Látod, a semmi alatt görnyed hátunk,
sosem bántalak, csak bánom hiányod,
amikor szorongva egymáshoz bújtunk,
s valódinak hittük a délibábot.

Az ezüstholdcsipkék elfogynak lassan,
hideg közelít, toporog a sötét,
nevetésed hűvös falakon roppan,
jegygyűrűs őszirózsáink szanaszét.

Lefekszem újra, holnap is nélküled,
nélküled indul megannyi gyászmenet.

Zajácz Edina

1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni.
2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikáltam verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes.
Írásaim rendszeresen megjelennek a Kislant. c. irodalmi folyóiratban, és helyet kapnak
több irodalmi oldalon, megtisztelő számomra, hogy a Litera-Túra Irodalmi, Művészeti és Kulturális Magazin Vers első kézből c. rovatában is folyamatosan megjelenhetnek verseim, de a kedves versszerető érdeklődő, bármikor olvashatja alkotásaimat a Héttorony online irodalmi magazin oldalán.
Igyekeztem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé.
Előkészületben van Csöndmadár c. első kötetem, és remélem, hogy még fogják újabbak követni.
Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.

Tovább a kategóriában: « Minden egymásra hullik Padon »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned