Tavaszváró

Éjjel a pocsolyákon szél-járőr lépte reccsen.
Utolsó bástyáján őrt áll a fagy veteránja,
de fény-felderítők jelentik: túlerő nincsen.
Piros vértű nappal a zord éjt kardélre hányja.
Mocorog az avar, zöldre feni magát a fű.
Felkelnek a fák kipattanó rügy-lázadással.
Aki él, az ünnepel, e forradalomhoz hű.
Nem hisz hótakaróban, hisz a tél meglop és csal:
nem csak betakar, de eltakar, belénk fagyasztott
gazságai a rejtegető földbe szívódnak.
Hangyahad bolydul, madársereg cserreg. Fogyasztott
a lét. Most próbálja helyrehozni, de a holtak,
levert forradalmak magja ki fog-e csírázni?
Szemünkön át befénylik-e ismét a fejünkbe?
Hazám: sok marhának akar pár kolomp diktálni!
Kérlek, köszöntsd a tavaszt! A lelkekbe engedd be!

Nagy Antal Róbert

NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely)
 
Gyenesdiáson tanít, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozik.
Versei eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Pannon Tükörben, a Palócföldben szerepeltek.
Egy kötete jelent meg 2018-ban Félidőben címmel.

Pedagógusként rendszeresen szervez irodalmi foglalkozásokat, író-olvasó találkozókat iskolája tanulóinak.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Antal Róbert

Tovább a kategóriában: « Szárnypróba Kerestelek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned