Dermedt csillagok honában élek

Dermedt csillagok honában élek
Vágyat oltva minden áldott éjszaka,
Koromsötét hidegétől sem félek,
Lehet bárki a magány tábornoka.

Úttalan utakon járok régen,
A végtelent pásztázza fáradt szemem,
Nincstelen lelkem magányát féltem,
Miközben sótlan könnyeimet nyelem.

Rideg ködfátyol borítja a nappalt,
Szavadat, a lelketlen csókokat,
Nem fohászkodom hozzá, csak remélem,

Múló idő viseli gondomat,
Érez együtt velem, biztat, korholgat,
S nem állítja azt, hogy ez a szerelem.

Utoljára frissítve:2018. november 21., szerda 14:05
Bolgárfalvi Z. Károly

Bolgárfalvi Z Károly

1954 szeptember 24-én születtem Budapesten. A versek iránti szeretetemet gyermekkoromból hoztam
magammal. Nehéz tudomásul venni, hogy az értékét veszített mai világban egyre kevesebben olvasnak verseket és egyre kevesebben vásárolják a kortárs költők műveit. A költő feladata, így nem más, mint, hogy a csend mögé hatoljon és áttörje a csend és agyonhallgatás falát. Reményem szerint verseimben az emberi értékek, érzések, mint az öröm, a bánat, a szerelem, az elmúlás, a vágyódás, hitelesen tükröződnek vissza. A verseimhez kívánok kellemes időtöltést.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bolgárfalvi Z. Károly

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned