Az első mosolyt szeretném viszontlátni


Az első mosolyt szeretném viszontlátni,
Mely kedvesem arcát kortalanná teszi,
Majd elmélázva derűs kedvességein,
Felidézni, amint nővé szentelik.

Belső lénye után oly sokat kutattam,
Mert elhittem, hogy titok lappang a mélyén,
És mint minden ember, sokáig tudatlan
Borzoltam vele az életem kedélyét.

Sokat bánkódtam ki nem mondott szavakon,
Lázasan kerestem a megfelelő szót,
Mely nem bántón kimondva, nyugtatón

Hat ránk, megbékítve a gyanakvót,
Kedvesem arcát szeretném viszontlátni,
Azt a mosolyt, mely kortalanná teszi.

Utoljára frissítve:2018. november 21., szerda 14:04
Bolgárfalvi Z. Károly

Bolgárfalvi Z Károly

1954 szeptember 24-én születtem Budapesten. A versek iránti szeretetemet gyermekkoromból hoztam
magammal. Nehéz tudomásul venni, hogy az értékét veszített mai világban egyre kevesebben olvasnak verseket és egyre kevesebben vásárolják a kortárs költők műveit. A költő feladata, így nem más, mint, hogy a csend mögé hatoljon és áttörje a csend és agyonhallgatás falát. Reményem szerint verseimben az emberi értékek, érzések, mint az öröm, a bánat, a szerelem, az elmúlás, a vágyódás, hitelesen tükröződnek vissza. A verseimhez kívánok kellemes időtöltést.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bolgárfalvi Z. Károly

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned