HA EMBER A MADÁR

Vörös hajú lány vagyok,
egy megalázott lány,
vihar lennék inkább,
vad viharmadár;
esetleg kék vércse,
ördög-ölyv vagy héja,
kopott varjú is tán,
és a dió héja 
roppanna
csőröm által s könnybe
veszne hamis manna,
fájó múlt; 
elfelednék minden
magányt, szomorút...

Röptöm égbe vágyna,
az Úristen várna rám,
hisz ez a madár álma,
ha ember a madár.

Selymes Anna Liliána

Fiatal szabadúszó vagyok, több helyen is otthon érzem magam gyönyörű hazámban. Még nem tudom, a versírás mennyire fontos számomra, de van néhány ember, aki biztat. Egyelőre emiatt teszek próbát, de ezt is csak időnként. 

Legfrissebbek a szerzőtől: Selymes Anna Liliána

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned